A második meditációban megértette a ciklikus létezés összefüggéseit, az ok és okozat törvényét, a karma lényegét. A harmadik és az utolsó meditáció során legyőzte az elme négy mérgét: az érzéki vágyat, a ragaszkodást, a helytelen nézeteket és a tudatlanságot. Azon az estén, a májusi telihold idején 35 éves korában Buddha elérte a megvilágosodást, a felébredést, a legnagyobb tudást, a Nirvánát. A bódhifa tövében ülve elérte a megvilágosodást. Buddha megszabadult minden szenvedéstől. Így szólt Buddha: Az történt velem, hogy az elmémet már nem köti meg semmi, teljesen szabaddá lett. Elmém elérte a megtisztulást. Mentessé vált minden vágytól. Mert a vágy az, ami az újjászületéshez vezet. Az tehát, aki teljesen megszabadul minden vágytól, úgy is szoktuk mondani, hogy aki teljesen megtisztul, az az ember eléri a megvilágosodást. Így tette ezt Buddha is, amikor buddha lett, és elérte a megvilágosodást. … Amikor meditálunk, megértjük, hogy az olyan fogalmakról is mint a létezés, a nem létezés, a születés vagy a halál, téves képzeteink vannak.
Megijedt a kis nyúl, szépen lassan elkotródott, s egy tisztáson lekuporodva azon gondolkozott: "Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottam. " Arra bódorgott egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megyen? – Járok egyet, mert nagyon unatkozom. – Jaj, erre ne járj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj! Minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! – Kacor király? Soha hírét sem hallottam. Már csak azért is arra megyek, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. – El is indult a medve a róka barlangja felé. – Hallod-e te medve – kiált rá a strázsa. – Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, s ha kijő, majd nem tudod, merre szaladj; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma! Erre a medvének inába szállt a bátorsága, szó nélkül megfordult és visszatért a kis nyúlhoz. Ott találta a kis nyúllal a farkast és a varjút is; panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak. – Ki lehet az a Kacor király? Soha hírét sem hallottuk!
A macska – vagyis az elme – szembesül a meztelen valósággal, a dolgokkal, ahogy azok vannak, természetes, tiszta állapotukban, mielőtt még skatulyát találtunk volna nekik. Ez a villanásnyi, feltétel nélküli, közvetlen szembesülés lejátszódik minden észlelésünk első pillanatában. Megelőzi a tudat rávetítő tevékenységét, mellyel a világot a saját adottságainak megfelelően átalakítja. Ez az eredeti, feltételektől nem színezett, szabad tudatállapot. A híd, ahol a macska találkozik a rókával az utat jelenti, ahol a megoldás felé vezető változások történnek. A találkozás nem könnyű, a macska megijed, fél. Kétségbeesetten keres valami kapaszkodót, hogy helyzetét megszilárdítsa. Énünkbe vetett tévhitünk felépülése Az eredeti tudatállapotról és a szembesülés okozta megrettenésről így beszél a tibeti tanító Chögyam Trungpa: "Lényegében csak a nyitott tér létezik, ez az, ami mi alapjában véve vagyunk. A legalapvetőbb elmeállapotunk – még az 'énünk' létrejötte előtt – a teljes nyitottság, szabadság és tér, ami most is megvan bennünk, és mindig is megvolt.
Amivel ott szembesülnöm kell, az előbb hitetlenség, aztán döbbenet, majd végül mély szomorúság. Azzal az érzéssel szembe néznem, hogy megsebesültem, hogy halálos betegségben szenvedek - és ráadásul nem csupán a magam egyedi mivoltában, hanem mint az egész emberiségnek a részét alkotó egyik elem. Mindez ugyanis magát az egész emberiséget érintő dolog – kibillentve azt teljesen eddigi kerékvágásából. Folyamatosan mond csődöt valamennyi olyan kísérlet, amely a fenyegetettséget csupán az idősökre igyekezne korlátozni, hiszen a pandémia elleni szükséges korlátozó intézkedések kivétel nélkül mindenkire érvényesek: gyermekekre, fiatalokra, felnőttekre, és ez így van a világ minden országában. Ez azt jelenti, hogy még ha nem betegszik is meg valaki, egzisztenciálisan azonban fenyegetettséget kell átélnie. A gazdasági és a társadalmi krízis elkerülhetetlenné vált. Az én érzésem is ennek megfelelően lett általános érvényű: nincs, nem létezik sem hátsó ajtó, sem kiút vagy menekülő útvonal, semmi olyasmi nem áll rendelkezésre, amelynek a segítségével ki lehetne szabadulni ebből a mind a külső-, mind a belső világunkban zajló megrázkódtatásból.
Még a megbetegedésem előtt, az első hathatós intézkedések kihirdetésekor feltűnt nekem az, hogy milyen sajátosan ünnepi hangulat lett úrrá rajtam, amely valahogy sehogy sem illett a helyzet komolyságához. Hogyan is magyarázzam meg magamnak mindezt? Végre történt valami, ami egyáltalán nem volt előre látható. Végre egyszer már nem folytatható simán minden ugyanúgy, mint azelőtt. Miről állítom azt, hogy az már egyszerűen nem volt vihető ugyanúgy tovább? A stressz, a felfokozott tempó, a túlhajtott igénybevétel, a kényszerű gazdasági növekedés, a klímaterhelés és ezt a felsorolást sok egyébbel lehetne kiegészíteni még. Történt valami, amely megálljt parancsol, és amely egycsapásra megszabadít bennünket mindennapi életrutinunk abszolút kötelezőnek vélt szükségszerűségeitől. Hisz ennek örülni lehet. Ha valamilyen vágyunk megvalósul, az pozitív érzést vált ki bennünk. A fenyegető helyzet egyrészt, és a majdnem jó hangulat másrészt – nos, ezek két egymástól eltérő dologgal állnak kapcsolatban.
Hozzászólások: Nincs hozzászólás ehez a filmhez, legyél te az első!
Kell A Férfi Könyv, 2024