Amikor Rainier uralkodó lett, visszahozatta az apját Monacóba, és Monte Carlo szívében, az Hotel de Paris-ban szállásoltatta el. Ugyanakkor megalapította a Pierre Herceg Irodalmi Díjat, melyet minden évben átadnak egy kiváló európai írónak. Grace nehezen bírta megszokni, hogy a családtagokat egyáltalán nem érdekelték mások érzései, és néha rettenetes dolgokat mondtak egymásnak, szörnyen bántak egymással, és közben úgy éltek, mintha mi sem történt volna. Bár neki is voltak problémái a szüleivel, valahogy mindig sikerült megoldást találni. Igaz, hogy a vitás kérdések sokszor évekig vártak a megoldásra – vagy arra, hogy megbeszéljék ıket ám sohasem vették ıket semmibe. Rainier ezt mondta ezzel kapcsolatban Grace-nek: "Ez Európa, nem Amerika. Mi másképpen gondolkodunk, és ehhez hozzá kell szoknod. " Rainier Grimaldi nem csak az igazi apa hiányát érezte meg, de barátai sem voltak. Míg Grace-nek mindig megvoltak a bizalmas barátai, a monacóiak úgy bántak a herceggel, mint akinek nincs is szüksége bizalmas barátra, hiszen nem is lehetnek problémái.
Miután megismerkedett Rainier-vel, Oleg elkeseredésére, JeanPierre-el találkozott Párizsban. Nagyon sok idıt töltöttek egymás társaságában, romantikus helyeken ebédeltek, közben egymás kezét fogták, és mély beszélgetésbe merültek, és ha tehették, röpke csókokat váltottak. A sajtót elárasztották a romantikus, csókolózó párt ábrázoló fényképek, és Grace szülei folyton magyarázatot követeltek. Amikor megtudta, hogy JeanPierre megállapodott a paparazzókkal a fényképek miatt, azonnal szakított a férfival. 1955 késı tavasza volt, amikor Grace-t érzelmileg teljesen kimerítették a viszonyai, melyeknek egyike sem vezetett sehová. A róla szóló, vélt vagy valós tényeken alapuló cikkeknek sem örült. Bár Grace mesterien palástolta az érzelmeit, és az emberek mindig a bájos és gyönyörő színésznıt látták, a lelke mélyén nagyon szomorú volt. Elkeserítette az apja közönye, és a pályatársaitól sem kapott sok biztatást. A szüleivel való kapcsolata sem könnyítette meg az életét. Pedig már felnıtt nı volt.
– Ó, a szerelem – mondta Grace. – Elegem van belıle. Most nyugalomra van szükségem – fejezte be a beszélgetést, és letette a telefont. Marianne így folytatja: – Úgy határoztam, nem vitatkozom vele. Ennek ellenére, másokhoz hasonlóan, akik szerették Grace-t, én is azt éreztem, hogy többet érdemel, mint egy ilyen kurta-furcsa udvarlást. Fiatal lányok voltunk, és mindannyian imádtuk a romantikát; szédületesen szerelmesek akartunk lenni. Úgy éreztem, mintha becsapták volna, és valahogy mintha mindenáron meg akart volna felelni az apjának. Annak ellenére, hogy tudtam, a királyi házasságokban nem sok szerepe van a szerelemnek, valahogy többet reméltem Grace számára. Grace azt mondta a barátnıjének, hogy "nyugalmat" akar az életében. A szerelmi élete tele volt drámai kapcsolatokkal, és mire megismerkedett Rainier-vel, készen állt arra, hogy végre megállapodjon. Végül is a férfi megbízható, kitartó, hőséges – és kényelmes volt. Biztonságos körülményeket teremtett Gracenek, akit akkoriban sokszor aggasztott a magánélete.
A dal akkora sikert aratott, hogy kiadták kislemezen, ami majdnem egymillió példányban kelt el, és Grace-nek aranylemezt hozott. Rainier herceg és Dr. Donat is elkísérte Grace-t New Yorkba, ahol Grace jobban megismerhette a herceget. A Waldorf Astoriában laktak két szomszédos szobában. Az elsı közös estéjük a másnapi sajtóban is megjelent. Természetesen a média és a nyilvánosság nem tudott a kapcsolatuk valódi természetérıl, és bizonyára jókora meglepetést okozott volna, ha kiderül. A hivatalos változat az volt, hogy Rainier herceg szilveszterkor kérte meg Grace kezét, de ez valójában december 28-án történt meg. Leanne Scott nıvér, akit Dr. Donat mellé vettek fel amerikai tartózkodása idejére, azt mondta, hogy az orvos szerint a lánykérés egy hővös estén történt meg, miután Grace és a herceg elköltötték egy romantikus vacsorát a Waldorf Astoriában. Rainier elmesélte Dr. Donatnak, hogy a desszert közben átnyújtott Grace-nek egy ajándékot. – Ha mellettem leszel – mondta –, szükséged lehet rá.
Mivel a helyi méltóságok mellett huszonöt ország képviselıi is jelen voltak, rajtuk kívül már csak a legközelebbi családtagok és barátok lehettek jelen. Természetesen Grace New York-i barátnıi is ott voltak. Grace tankja Peggy nıvére volt. A húga, Lizanne bármelyik pillanatban szülhetett, így ı volt az egyetlen családtag, aki távol maradt. A szertartásra csupán egyetlen tévéstábot engedtek be, s az 30 millió nézınek közvetítette a félórás szertartást Európaszerte. Mindenki ült, amikor Grace és Rainier belépett az arannyal és vörös bársonnyal díszített trónterembe, vagyis a Salle du Throne-ba. A hercegen zsakett, gyöngyszürke mellény és szürke csíkos nadrág volt. Grace apró galléros rózsaszín-bézs, csipkés tafota kosztümöt viselt, lábszárközépig érı szoknyával. A felsı rész háromnegyedes ujjú volt. A kosztümhöz illı selyem körömcipı volt rajta, kezén kecskebır kesztyő. Karima nélküli organza kalapja szabadon hagyta az arcát. A kalap jobb oldalát textilvirágok díszítették. Visszafogott és elegáns volt, de arcán meglátszott az elmúlt hetek állandó feszültsége.
Ezt, és a többi kedvezmény elvesztését elképzelhetetlennek tartják. Ezért Rainier, a hercegnıje és a jövendı trónörökös állandó beszédtéma volt a családja és a tanácsadói körében. A jó szándékú barátok és rokonok jóvoltából a palotát valósággal elárasztották a reménykedı feleségjelöltek. Rainier Grimaldinak már jó pár éve tartott a kapcsolata Gisele Pascal színésznıvel, de a herceg nem jelezte, hogy feleségül szeretné venni. A család nagyon bízott benne, hogy szakítanak, és Rainier máshol próbál szerencsét. A porcelán arcú Gisele Pascal (igazi neve Gisele Tallone) Cannes-ban született. Édesanyja francia, édesapja olasz volt. Rainier 1942-ben ismerkedett meg vele Monacóban, amikor egy hónapra hazautazott a montpellier-i iskolából. A pár évvel idısebb Gisele akkoriban a Vive le Théâtre címő darabban lépett fel. Minden energiáját a karrierjére összpontosította, és éppen akkor fejezte be az elsı filmjét, a L'Arlesienne-t. Ráadásul nemrég vált el, és nem akarta elkötelezni magát, de Rainiert teljesen megbabonázta.
2016. feb 20. 17:10 A kis Thérese Marie és Jacques hosszas várakozás után született meg, Charlene és Albert legnagyobb örömére /Fotó: Northfoto Monaco – Maga a valóra vált mese, minden kislány gyerekkori álma teljesült, amikor Grace Kelly (†53) Oscar-díjas színésznő a pici európai városállam hercegnéje lett. A filmsztár egy a Paris Match magazin felkérésére szervezett közös fotózáson találkozott III. Rainier (†81) nagyherceggel. Az uralkodó két órát késett, alaposan felbőszítette a filmcsillagot, hiszen éppen hisztizve távozott volna, amikor Monaco első embere megérkezett. A herceg nemcsak megbékítette Kellyt, de alig egy év múlva el is vette feleségül. 1956 áprilisában tartották az esküvőt, amelyet azóta is a 20. század legpompázatosabb ceremóniái között tartanak számon. Rainier herceg meghódította Grace Kellyt, ám megkeserítette az életét /Fotó: Northfoto Ám egy három éve megjelent könyvből kiderült, mégsem volt annyira felhőtlen Rainier és Grace házassága. Az 1982-ben autóbalesetben elhunyt monacói hercegnét a herceg durvaságával és hűtlenségével kínozta, így az egykori sztár többször is meg akart szökni a palotából.
Milyen szerencsés vagyok – kiáltott fel. – Mindig annyira tele volt élettel, olyan hálás volt minden egyes napért. Amikor Grace letette a csészéjét, Rainier is letette a cigarettáját. Összekulcsolta a kezét, és szeretettel nézte Grace-t. – Kivételes asszony vagy, kedvesem – mondta mosolyogva. – Tudod? Grace elpirult. – De drágám! Még meghallja valaki – mondta, és a barátai felé intett, akik nyilvánvalóan hallgatóztak, és ravaszul vigyorogtak. – Hiszen semmi olyat nem mondtam, amit már amúgy sem tudnának – folytatta a férfi, immár hangosabban, hogy mindenki hallhassa. – Teljesen elcsavarta a fejemet, Grace Kelly kisasszony. Grace mosolygott, és a fejét Rainier vállára hajtotta. – Milyen drága ember vagy – jegyezte meg. Aztán a jelenlévık felé fordult, és megismételte: – Milyen drága, drága ember. A leánykérés December 27-én Grace-nek énekórára kellett mennie Manhattan-be, hogy felkészüljön az Elıkelı társaságban játszott szerepére. Az MGM el akarta készíteni Philip Barry 1940-es filmjének, a Philadelphiai történetnek (fıszerepben Cary Grant, James Stewart és Katherine Hepburn) a musical változatát.
Kell A Férfi Könyv, 2024