Dés László, Lukács Miklós Tóth Zsuzsanna | Sírva, mégis meggyőződésemben, értékítéletemben, igazamban megerősítve álltam fel az előadás végén, amikor a nagyon nehezen megmozduló közönség befejezte tapsát. Nem voltam egyedül, aki igyekezett rejteni megrendülését, pedig talán sírni kellett volna hangosan, sírni, sírni, sírni… Mert a szörnyűség megtörtént, és újra megtörténhet, hiába a tisztánlátók felemelt ujja. Hiába az egyre kevesebben összekapaszkodók mormolása: ne felejtsetek! A színpadon Radnótit idéző, tiszta emberek, jelentős művészek egyértelmű, erős üzenete – és mi nem kezdünk üvölteni, még a könnyeinket is elrejtjük. A Nem tudhatom – Radnóti és korunk című előadást láttam a Katona József Színházban. Nem tudom, hányan látták már ezt az előadás, bár 2014-ben volt a bemutatója, az egész országban turnézott, 2017 ősze óta pedig itt megy – de jómagam csak most jutottam el. Hazaérve megnéztem, hányszor játsszák még az évadban, csak egy előadást találtam, arra sincs már jegy. Pedig ezt látnia kellene mindenkinek.
Nem, nem vagyok fanatikus, bár életemben először egy Radnóti-kötetet kaptam ajándékba, ma is megvan, s lapjain az életem lenyomata is, könny- és kávéfoltok, cetlik, jegyzetek. (Később vettem egy másik kötetet, hogy ha valamiért el kell vinnem valahová, ne ezt a foltoskát vigyem. ) Fanni naplójának szövegeit kivéve szinte valamennyi elhangzó anyaggal találkoztam már, így-úgy, két vers kivételével a lírai részeket is kívülről tudom. Fullajtár Andrea, Mácsai Pál Miért hát a megrendülés, miért az újabb s újabb felismerés, a döbbenet? A sírás? Semmi újat nem kaptam – de csak elméletileg. Most sikerült egy olyan szerkesztésben hallanom ezeket a szövegeket, olyan előadásban, ahol a színpadon lévők csodálatos és mégis hangsúlytalan jelenléte –zenészek, színészek – mindennek új jelentőséget adott. Ferencz Győző, aki az est anyagát összeállította, nemcsak tudja, ismeri Radnótit, de képes szövegeivel új fénytörésekbe is állítani a költőt. A szerkesztésben olyan mélységek sejlenek, ami egyszerre meglepő és mellbevágó – szövegek egymásutánja; a prózai, hivatali és lírai betétek szövevénye egészen közel hozza Radnótit, aki nem az irodalmi kánon alakjaként, hanem szenvedő emberként (is) jelenik meg előttünk.
Radnóti Miklós halálának hetvenedik évfordulója és a Holokauszt-emlékév alkalmából rendkívül izgalmas estet hozott létre két kiváló színész, Mácsai Pál és Fullajtár Andrea három kivételes képességű muzsikussal: Dés László szaxofonművész-zeneszerzővel, Dés Andrással, a fiatal dzsesszmuzsikus-generáció legelismertebb ütőhangszeresével és Lukács Miklóssal, a kimagasló tehetségű cimbalomművésszel. Nem hagyományos értelemben vett irodalmi estről van szó: vers, próza és zene egyedi párbeszéde ez a produkció, amelyet a művészeti ágak átjárhatósága, a fellépő művészek egyedi, utánozhatatlan előadásmódja tesz különlegessé. A zenei improvizációk folytonosan reflektálnak a prózában, versben elhangzott gondolatokra, így költészet és zene között rendkívül izgalmas párbeszéd alakul ki. Az est műsorán Radnóti Miklós versein, naplórészletein, korabeli dokumentumokon kívül kortársainak versei, írásai is szerepelnek - mind olyanok, amelyek kapcsolódnak Radnóti életéhez, munkásságához és korához, s van a mához szóló üzenetük is.
Közreműködők: Fullajtár Andrea, Dés András, Dés László, Lukács Miklós, Mácsai PálAz est anyagát összeállította: Ferencz GyőzőSzerkesztette: Dés László és Mácsai Pál A(z) Katona József Színház előadása Stáblista: Alkotók zenész: Dés László Dés András Lukács Miklós összeállította: Ferencz Győző szerkesztő: Mácsai Pál dramaturg: műsorvezető: Veiszer Alinda hangmérnök: Ditzmann Tamás
Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép?
Kell A Férfi Könyv, 2024