A francia könyvek, amelyek a 18. század második felében elárasztották... Uő: De Sicambria à Sans Souci. Budapest,. 1943. 34.
Friss kutatások már a csecsemőknél is kimutatnak bizonyos "rasszizmust": amennyiben azok egy bizonyos, homogén közösségben érik meg első éveiket, annak jellemző jegyeit tudják csak később elkülöníteni, míg a csoporton kívüliek sematizálódnak. Ez a túlélést megalapozó egyszerűsítés idővel az ideológia mentén fertőzővé válhat – de a konkrét példánál maradva vajon továbbra is nácikat "gyárt–e" a tiltott könyv, vagy megérett a világ annak objektív vizsgálatára? Emlékszem, még az általános iskolában rémisztgettük egymást azzal, hogy aki elolvassa a Necronomicont, azaz a Holtak könyvét, józan eszét veszti. Úgy vélem, van némi jogalapom arra, hogy hasonlóan komolytalannak tartsam a Harcomat övező aggályokat: nagyapámat nyilasellenes röplapok terjesztéséért indították útnak Auschwitzba, ám a sín bombatalálatot kapott, így ő kalandos úton végül hazajutott. Bár nem vesztek oda családtagjaim a tömeges pusztításban – ami cseppet sem elhanyagolható különbség azokhoz képest, akiknek igen –, a háború óta napvilágra került információk, beszámolók és dramatizált művek ugyanúgy érzékenyítettek a témával kapcsolatban, mint minden empátiával megáldott vagy megvert sorstársamat.
Kell A Férfi Könyv, 2024