Az előadó felidézte Sztálinnak a 2. világháború végén tett kijelentését, amelyben Sztálin a háború megváltozott természetéről beszélt, és amelynek az volt a lényege, hogy ha valaki elfoglalt egy területet, akkor arra ráerőlteti a saját társadalmi rendszerét. Ennek megfelelően alakultak ki a kommunista diktatúrák a szovjetek által elfoglalt területeken és 1956 októberében nagyon úgy tűnt, hogy Magyarországon ez a rend teljesen felborul. Noha Sztálin halála után vagyunk három évvel, de az általa mondottak továbbra is érvényesek: az oroszok el fogják veszíteni a befolyásukat, ha hagyják, hogy egy új rend alakuljon ki Magyarországon. Ezért is döntöttek a katonai erő mellett, de azért is, mert Magyarország, a többi kelet-európai országgal egyetemben, egyfajta pufferzónát is jelentett a Szovjetunió és a NATO tagállamai között. A szovjetek döntését a katonai beavatkozásról nagyban megkönnyítette John Foster Dulles amerikai külügyminiszternek az október 27-i nyilatkozata, amelyben – ugyan a diplomácia nyelvén – azt mondta ki, hogy Magyarországot az USA nem tekinti a szövetségesének.
Végül 1957. január 29-én fogadta el a javaslatot az MSZMP vezetése a népőrség (munkásőrség) megszervezésére. Első körben, 1957 augusztusára egy 30 ezer fős haderőt szerveztek, amelynek tagságát az 1960-as évek közepére 60 ezer főre emelték. "A munkásőrség gyakorlatilag a párt hadserege lett. Ez azért állítható teljes bizonyossággal – fogalmazott az előadó –, mert a munkásőrség teljes egészében párthatározatok alapján működött: a tisztjeit, de az egyszerű munkásőri állományát is az MSZMP illetékes szervei válogatták ki; kezdetben a párttagok közül toborozták őket (ezen 1963-tól kezdve lazítottak és már párton kívülieket is felvettek). " Hivatalos jogszabályban ugyan nem mondták ki, hogy ez lenne a párt hadserege, de készültek titkos jogszabályok, amelyek gyakorlatilag ezt igazolták. A kezdeti 30 ezer fő jelentős létszám volt, különösen, ha belegondolunk, hogy 1957 áprilisában az akkor újjászerveződő magyar néphadseregnek a létszáma is csak 33 ezer fő volt. Ez még akkor is jelentős, ha a munkásőrök nyilvánvalóan nem rendelkeztek olyan fegyverzettel, mint a néphadsereg alakulatai.
Így Péter Gábort, aki az ÁVH-nak 1953-ig volt a vezetője, vagy a volt honvédelmi minisztert, Farkas Mihályt és az ÁVH-ban vezető tisztséget betölt fiát, Farkas Vladimirt, aki később, Nincs mentség címmel megírta a visszaemlékezéseit is – ÁVH vezetők közül egyedüliként. Farkasékat 1957 tavaszán ítélték el először, de nagyon enyhe ítéletet kaptak. Kádárék jól érezték, hogy ez az enyhe ítélet a közvélemény szemében nem bizonyítja eléggé az elhatárolódásukat a Rákosi-korszak politikájától. Ezért és ekkor hozták újból létre a népbíróságokat és mondták ki, hogy az ügyész kérésére ismételten elő lehet venni és újra lehet tárgyalni olyan ügyeket is, amelyekben már megszülettek a jogerős ítéletek. Farkasék így kaptak áprilisban szigorúbb büntetést. Az már egy másik kérdés, hogy azt sem kellett letölteniük: 1960-ban, még jóval a büntetési idejük lejárta előtt, ők is amnesztiával szabadultak, ugyanúgy, ahogy a forradalom egyes elítéltjei. De nem mindenkit ítéltek el vagy büntettek meg a volt rákosista vezetők közül.
Mindszenty az USA nagykövetségről elmozdítja a békepapokat pozícióiból Munkástanácsok – szintén elutasítják a tőkés restaurációt! országos jellegű, tömeges, alulról szerveződő mozgalom, Jug. is támogatja politikai, önigazgatási, érdekvédelmi követelései egyaránt voltak kettős hatalom, a kormány megbénítása, tömeges sztrájkok nov. 14. Nagy-Bp. -i Központi Munkástanács (Rácz Sándor): szovjetek kivo-nása, Nagy I. kormány, pol. -i dem., de hitet tett a szoc. alapelvei mellett is Kádár tárgyal vele és ígérget: feladjuk az egypártrendszert, tiszta választá-sokat tartunk, tárgyalunk a szovjet csapatok kivonásáról, senkit nem érhet bántódás a felkelők közül nov. 21. szovjet tankok meggátolják az Országos Munkástanács megalakítá-sát, ekkor újabb 48 órás sztrájk, majd tárgyalások Ellenállás és utóvédharcok II. Írók, értelmiség nov. 12. közös kiáltvány a forr. céljai mellett áll ki, tiltakozik írók letart. ellen nov. 13. Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom (Ádám György, Gimes Miklós stb. )
A kormány később sok változáson ment keresztül és 1958. január 28-ig volt hivatalban. Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP): 1956. október 31-én a Magyar Dolgozók Pártjának feloszlatásával párhuzamosan, annak utódszervezeteként új hatalmi tényező született. A bolsevik típusú Magyar Szocialista Munkáspárt e naptól kezdve 33 éven keresztül a hatalom kizárólagos birtokosának számított, egészen 1989 őszéig, amikor monopolisztikus állampárti hatalma megszűnt, s önmaga felszámolásával minden akadályt elgördített a demokratikus rendszerváltás elől. Maléter Pál: katonatiszt, honvédelmi miniszter. 1940-től 1942-ig a Ludovika Akadémia növendéke. 1944-ben mint hadnagy a Vörös Hadsereg fogságába került. A partizániskolát elvégezve osztagparancsnok lett. 1945 után a hadseregben végzett szolgálatot, kitűnő előmenetellel a vezérkarban. 1956-ban a forradalom oldalára állt. 1956 októberétől tagja a Magyar Köztársaság Forradalmi Honvédelmi bizottmányának. 1956 november 2-án Nagy Imre Vas Zoltán javaslatára, aki még mint parancsnok emlékezett a fiatal katona tehetsége műveleteire, honvédelmi miniszterré nevezte ki.
Így például az egykori belügyminiszter, Piros László – aki Péter Gábor után vezette az ÁVH-t –, mintegy az eredeti foglalkozásához, a hentes mesterséghez visszatérve lett a szegedi szalámigyár főmérnöke, majd az igazgatója. A forradalom másik okaként megnevezett revizionisták alatt Nagy Imrét és követőit értették, akiket szintén nem szerettek volna visszaengedni a hatalomba. Közismert Nagy Imre és társainak a kivégzése 1958 júniusában, ahogy már 1957 elejétől a forradalmárok elleni perek és halálos ítéletek megszületése is. Az első, nagyobb formátumú személy, akit elítéltek, a Széna téri felkelőcsoport vezetője, Szabó János volt. A külföldi, illetve a fasiszta vonal – mint újabb okok – igazolására születtek meg Kádárék propagandakiadványai, az úgynevezett "fehér könyvek", amelyekben azt állították, hogy a forradalom alatt külföldről fegyvereket csempésztek az országba, továbbá hogy különböző külföldi katonai szervezetek, például a CIA támogatták, sőt gerjesztették a forradalmat. A külföldi szál azért került be a fehér könyvekbe, mert a Varsói Szerződésben foglaltak szerint, ha valamely szerződő országot külföldről megtámadnák, akkor a többiek segítséget nyújthatnak neki.
Először az ungvári rádió adott hírt a korábban a Nagy Imre-kormányban szereplő Kádár János által vezetett új kormány megalakulásáról, november 4-én öt óra öt perckor. A rádió nem nevezte meg magát az éterben. Először Münnich Ferenc olvasott fel nyílt levelet, amelyben bejelentette, hogy Kádárral, Apró Antallal és Kossa Istvánnal együtt (valamennyien a második Nagy Imre-kormány tagjai) már 1956. november 1-jétől megszüntették a kapcsolatot a Nagy Imre-kormánnyal, amelyből kiléptek. Az általuk Kádár János vezetésével megalakított kormány névsorát maga Kádár olvasta fel. Percekkel később hangzottak el a Szabad Kossuth Rádióban a szovjet támadás nyomán Nagy Imre drámai mondatai. " Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével. "
– Nagy Imre, 1956. november 4. 5 óra 20 perc A forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai közül Marosán, Dögei és Rónai emlékezések szerint a rádióból értesültek kormánytagságukról. A tagok közül Kádár a november 3-án alakult harmadik Nagy Imre-kormánynak is tagja lett államminiszterként, mert Nagy Imréék nem tudtak árulásáról. A november végén Romániába hurcolt Nagy Imre a Snagovi feljegyzésekben arról számolt be, hogy Horváth Imre úgy lett külügyminiszter az új kormányban, hogy az általa vezetett kormányküldöttséggel Bécsből volt visszatérőben, mikor a szovjetek akarata ellenére munkatársaival együtt elhurcolták Pozsonyból először Prágába, majd onnan Moszkvába, ahol Horváth részt vett Kádár és Münnich tárgyalásán a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) elnökségével. Mindazonáltal Horváth egészen 1958-as haláláig a Kádár-kormány külügyminisztere maradt. HelyzetértékelésSzerkesztés Az új kormány helyzetértékelést is adott, amelyet az SZKP Központi Bizottság elnökségének előző esti ülésén szövegeztek.
Az 1956 előtti kollektivizálási politika hibái ellenére is a mezőgazdaság szövetkezetesítését támogatta. 1954–56-ban az Írószövetség elnöki tisztét töltötte be. A Hazafias Népfront Elnökségének tagja (1968). 1970-ben hunyt el.
Kell A Férfi Könyv, 2024