A metszésmódok zöme a termőkori metszésben játszik szerepet, egy részük mára el is avult, ezért csak a jelentősebbekkel foglalkozunk részletesebben. 10. ábra Lefestett tépett seb, illetve tépett vessző forradó sebe 8 Törzsbemetszés, elszorítás, köpülyözés Az erős növekedésű, vagy későn termőre forduló fáknál alkalmazott eljárások, a hajtásnövekedés mérséklésére. A bemetszések gátolják a tápanyagok áramlását a gyökerek felé, ennek következtében csökken a hosszú hajtások képződése. A törzsbemetszéskor (gyűrűzés) a törzs kérgét félháromnegyed körben lehántjuk 3-4 mm-es csíkban. A bemetszéseket több helyen is elvégezhetjük, a törzs ellentétes oldalain. Az elszorítás eszköze vastag (2-3 mm) huzal, időpontja a nedvkeringés megindulása előtt (február vége) van. A szorítást időnként fel kell lazítani, nehogy a huzal a törzsbe bevágjon, benője azt. A huzalt augusztusban végleg el kell távolítani. A köpülyözés során éles eszközzel (kés, balta) a törzs kérgét hosszanti irányba több helyen behasogatjuk.
Nem is nehéz!
Ezeknél a módszereknél az elszorítás kivételével komoly sebzéseket okozunk a fák törzsein, amelyeken keresztül kártevők, kórokozók fertőz- Nagy Sándor-féle almametszés Nagy Sándor (1905-1970) Kossuth-díjas szabolcsi főkertész a Jonathan fajtára dolgozta ki ezt az eljárást. A módszer figyelembe veszi a fajta fogékonyságát a lisztharmatra, valamint a vízszintes helyzetű vessző előnyét. A metszési módszer lényege: alsóra, hosszúra! Ez azt jelenti, hogy a termőgallyat alsóbb helyzetű, a vízszinteshez közeli vesszőre vágjuk vissza, a vessző lisztharmattal fertőzött részét lemetsszük. A metszés során az összes középhosszú és hosszú vesszőt visszametszették, függetlenül attól, hogy termőrügyben zárultak vagy fertőzésmentesek voltak. A módszer annyira elterjedt, hogy szinte minden gyümölcsfajt még sokszor napjainkban is így metszettek, azzal a hibával kiegészítve, hogy erősen visszavágták a vesszőket, ami rendszerint nem a legjobb eljárás. Brunner Tamás felsőrügyes és szektoriális metszése (Brunner T. /1990/ nyomán) Korábban a koronaalakítás idején a vesszőket alsó, jó irányban álló rügyre metszettük vissza, mondván, hogy az innen kitörő hajtás laposabban fog nőni.
Az alma karcsúorsónál függetlenül a sudárnevelés módjától a meredeken felfelé törő hoszszú hajtásokat minden esetben le kell köt ni közel vízszintesre! A harmadik év alakító metszése az előző évivel többé-kevésbé azonos. A vázágak oldal- és vezérvesszőit ha túl hoszszúak gyengén vágjuk vissza, a sudarat a kiválasztott nevelési módszerrel alakítsuk. A zöldmunkákat ne hanyagoljuk el, a karcsúorsó nevelésénél ezek szinte nélkülözhetetlenek. Jó esetben a koronaforma alakítása ekkor be is fejeződik, a fa el érheti a 2-2, 5 m magasságot. Ebben az esetben a sudárvesszőt vagy lekötjük, vagy egy laposan növő elágazásra vágjuk vissza, vagy magasabbra neveljük. A további években viszonylag egyszerű és sematikus a karcsúorsó metszése. Tavasszal a központi tengelyről és a vázágakról 3-4 letermett galylyat 3-4 cm-es csonk meghagyásával eltávolítunk. Ugyan ennyi hajtást viszont a zöldmunkák idején lekötözünk. A csonkokból előtörő hajtások közül mindig csak egyet hagyjunk meg, lehetőleg azt, amelyik a vízszinteshez közel áll.
Valamilyen koronarész 1-1, 5 cm-es csonkra történő visszametszése. Célja: a felkopaszodás gátlása új term6részek kinevelésével. Álsudarazás. A fa sudárvesszejét eltávolítjuk, és az alatta lévő valamelyik konkurens vesszőből neveljük ki az új sudarat. Tulajdonképpen sudárvisszametszés konkurens vesszőre vagy (júniusban) hajtásra. Célja: a sudár felkopaszodásának gátlása. Álsudárnak csak olyan vesszőt, hajtást szabad meghagyni, amelyik meredeken tör felfelé (legalább 70°). Laposan növő álsudár = katlanozás! Alkalmazás: karcsúorsó koronaformán központi tengely nevelésére. Simon – Sipos - Papp © Ágyűrűre metszés A meghagyott csonk kihajtása Simon – Sipos - Papp © Álsudarazás Az álsudarazás hatása Álsudarazás nélkül Álsudarazássa Simon – Sipos - Papp © Az őszibarack metszési rendszerei Váltócsapos metszés. Őszibarack - metszési módszer. Két teljes értékű vessző közül az alsót 3-4 rügyre (ugar), a felsőt 4-6 hármas rügycsoportra (termő) metszik vissza. Egyvesszős metszés. Az őszibarack egyik metszési módszere.
Télen a csonthéjasoknál semmilyen metszési műveletet ne végezzünk – fotó: Shutterstock A legkorszerűbb csonthéjas ültetvényekben termőkorban csak évente egyszer, szüret után metszik a fákat. Az ősz beköszöntével újból erősödik a fertőzés veszélye, ezért legkésőbb szeptember 10. -ig fejezzük be a metszést. A nyári metszés egyébként a vesszők beérését is segíti és javítja a téltűrő képességüket. Bonyolítja a helyzetet, hogy ebben a csoportban nagyon fagyérzékeny fajták is vannak. Ezeknél az a legjobb megoldás, ha szüret után egy előmetszést végzünk, és tavasszal, a virágzáskor végezzük el a végleges vesszőszám beállítását, a téli rügyfagykár figyelembe vételével. Mi a helyzet az almatermésűekkel? Ide tartozik az alma, a körte, a birs és a naspolya. Mai ismereteink szerint ezeket a fajokat a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így a termőre fordult fák kevésbé érzékenyek a metszési időpont megválasztására, mint a csonthéjasok. A napi gyakorlatban kedvelt a téli hidegben történő metszés, talán azért is, mert ilyenkor a fagyott talajon könnyebb haladni a szőlősorok s gyümölcsfák között, mint sárban toporogni körülöttük.
A sudárvesszőt ne metsszük vissza! A vázágaknak kiszemelt vesszőket (hajtásokat) 60-70 fokos szögben rögzítsük. A szép koronaforma 15 kinevelése érdekében érdemes egy 2-2, 5 m hosszú támkarót a fa mellé leverni. Ehhez fogjuk kikötni a törzset és a sudarat. A második év tavaszán a vázágvesszőket erősségüktől függően felsőrügyes metszéssel vágjuk viszsza. Ha szükséges, a sudarat a vázágvezérvesszők síkja fölött legalább 20-30 cm-rel metsszük vissza! A sudár nevelésénél tartsuk be a 2/3-os szabályt! Hajtásválogatáskor vezérnek mindig azokat hagyjuk meg, amelyek a legjobban tartják a dőlési szöget. A korona belseje felé törő hajtásokat ne távolítsuk el, inkább csípjük vissza levélkoszorúra. A további években a koronanevelés célja a vázágak kinevelése és elágaztatása. Ez az úgynevezett gallérágak kinevelésére, valamint a vázágak egyszeri elágaztatására vonatkozik. Az első gallérágakat a vázágakon 150-160 cm magasságban neveljük ki, a vázágelágaztatást pedig 2 m körül kell végrehajtani. A sudarat az utolsó vázág felett a 4-5. évben távolítsuk el!
Tavasszal rendszerint nem a végálló rügyből keletkezik a legerősebb hajtás, hanem valamelyik alatta levőből. A kajszi eme jellegzetessége miatt a koronaalakítás so rán a hajtásválogatásnak különös jelentősége van (16. Minél erősebb növekedésű a fajta, annál laposabb szögbe kössük le a termőkarvesszőket, de 20 fok alá ne menjünk. Egy-egy évben 3-4 termőkarnál többet nem célszerű kinevelni. Az első évben suháng telepítése esetén törzsmagasságig metsszük vissza, nyáron végezzük el a hajtásválogatást. A meghagyott hajtáso kat augusztusban kössük le. Ha koronás oltványt ültettünk, akkor a törzsmagasság alatti vesszőket távolítsuk el, a megmaradók közül válasszunk ki a térben arányosan álló 3-4 erőteljes, lehetőleg egyforma fejlettségű veszszőt, a többit a sudár kivételével távolítsuk el. A nyári hajtásválogatást most sem nélkülözhetjük. Ha a koronavesszők satnyák, de megfelelő számút és helyzetűt válogathatunk közülük, akkor ezeket metsszük vissza rövidre. A tavasszal visszametszett vesszőkből előtörő hajtásokat augusztusban kössük le.
Kell A Férfi Könyv, 2024