Aranyosi Ervin: A világ kincsei Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: A világ kincsei, Aranyosi Ervin, csódák, élet, gyermek, hála, kincsek, Lélek, ösvény, szeretet, szerteszórtan, teremtés, vers, világ Czeglédi Zoltán alkotása A világ kincseit könnyű megtalálni, de menni kell érte, nem elég csak várni! El szabad képzelni! Ha kell eléd teszik, bizony, te teremted lelked szép kincseit! Gondolattal, szívvel könnyedén teremthetsz, majd az Univerzum minden sorba rendez. Hiszen meg vagy áldva teremtő erővel, képzeleted szabad, s mint jó forrás tör fel. Nézd csak a gyermeket, mindenhol lel kincset, amíg szellemére nem tesznek bilincset! Ő könnyedén teremt, hozott tudásával, érzésekbe mártott gondolkodásával. A világ kincsei szanaszét hevernek, s könnyen megtalálod, míg a lelked gyermek! Amíg van látásod, meglátni a szépet, amíg nem a világ erőltet rád képet. Tele van világunk kincsekkel, csodákkal, szeretetben oldott isten-mosolyával, csupán a figyelmet jól kell fókuszálni, hagyni a lelkünket kisgyermekké válni!
Aztán nőttünk – Védett az isten, nincs fejsze, amely leterítsen, jöttek ránk fénylő fegyverekkel, mi álltunk hallgató sebekkel, s ki ellenünk tört, keze fonnyadt, szúrós tűzben csontja megolvadt, háza bedőlt, szeme kisorvadt, – s mi álltunk, két fa, virágba bomló, elrendelt csodához hasonló. S ez biztat, ez, az érthetetlen. Mesében állunk, csoda-kertben, – s ha mese, a fának is lehet szive, zengünk is, ugy zeng a kettőnk hite, mint a harangok, ha vasárnap Kálvin lelkével nekiszállnak az illatos, napos határnak: jövőt zeng két hang, muzsikáló, szétlüktetve egybefonódó. Kétszer-egy sors az isten előtt, szövetség nem lehet más se különb: hogy én mi vagyok, nem tudom, csak azt, hogy benned bizhatom: bármennyit sírtál, hadakoztál, jönne uj vihar, rámhajolnál, magad ellen is átkarolnál: egymásra fájva rászorulók, lettünk mindenkihez hasonlók. Két fa, együtt, testvéri lombban, egyek vagyunk sok fájdalomban, örömökben és kényszerekben, máskép tán élni is lehetetlen: magunknak hát már megmaradjunk, gyökereinkről ne szaladjunk, tavaszban, őszben gyarapodjunk, legyünk hívők, bátrak, kitartók: az örök reményhez hasonlók.
Kell A Férfi Könyv, 2024