A vállas ing már hímzettebb volt, ezt az eladósorban lévő lányok hordták. Az újmenyecske ingét pedig islóggal sárgára kivarrták. Az idősebb asszonyok, ún. kötéses inget hordtak, amelynek széleit tűzött csipkével fogták össze. Torockói leányviselet Az ingeket korábban összevarrták a pendellyel, ám az 1910-es évektől külön vált a két ruhadarab. Az ingekhez ún. muzsulyt vagy fehér gyolcsfersinget hordtak. A muzsuly fekete vagy sötétkék klottból, szaténból készült, elöl nem varrták össze, darázsolással ráncokba szedték és lepelszerűen viselték. Ünnepnapokon és hétköznapokon is viselték. A gyolcsfersing fehér vászonból készült és szintén erősen ráncolt volt. Felül az ing felé lajbit hordtak, és arra került a posztó vagy atlaszselyem, virágokkal és gyöngyökkel díszített fűdző. Alul a fersing és a felső öltözet között szépen megmunkált zsinóröv került. A szoknya elég mindig kötényt vagy valamilyen ruhát kötöttek. Felül mentét vagy sötétkék posztóból készült palástot hordtak. Asszony muzsulyban A férfiak öltözékében is megmaradtak archaikus elemek, mint a 20. század elején még viselt mellévarrott ujjú ing.
Pártában általában nem táncoltak a lányok. A bojtot, párta nélkül, pár évig a férjhez menés után is viselték az asszonyok. Felkontyolás után az asszonyok fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett. Ünnepi viselet volt a főkötő elejére kötött gyöngyös csipke és ezen a kontyoló fátyol vagy dulándré. A legáltalánosabb hétköznapi és ünnepi fejrevaló a sötét színű, apró, élénk mintás keszkenő. Kalotaszegen az asszonyok soha nem jártak fejrevaló nélkül. A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva. Díszítés szerint lehetett az ing vállfős, melynek ujja és vállrésze gazdagon varrt írásos vállfős mintás, és lehetett kötétes ing, melynek az ujja külső oldalán kötétes varrásmintás. A minták településenként, viselőjének életkoraként és a viselés alkalma szerint változó színűek lehettek (piros, kék, fekete). A pendelyt, ami a mai alsószoknyának felel meg, házi kendervászonból készítették. A vékonyabb alkatúak több és ráncosabb pendelyt viseltek.
A férjhez menés után már kontyban hordták a hajukat. A párta az egész magyar népművészet egyik remeke, a kalotaszegi női viselet ünnepi darabja, melyet a lányok a konfirmációtól a lakodalomig viseltek. A párta hátsó részéből hosszú hímzett szalagok csüngtek, selyembojttal. A bojtot a párta nélkül is viselték, még pár évig a férjhez menés után is. Felkontyolás után az asszonyok fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett. Ünnepi viselet volt a főkötő elejére kötött gyöngyös csipke és ezen a kontyoló fátyol vagy dulándré. A legáltalánosabb hétköznapi és ünnepi fejrevaló a sötét színű, apró, élénk mintás keszkenő. Mezei munkában a nők szalmakalapot viseltek. A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva. Díszítés szerint lehet az ing vállfős, melynek ujja és vállrésze gazdagon varrt írásos vállfős mintás, és lehet kötétes ing, melynek az ujja külső oldalán kötétes varrásmintás. A minták településenként, viselőjének életkoraként és a viselés alkalma szerint változó színűek lehettek (piros, kék, fekete).
Konfirmálástól kezdve a lányok bizonyos társadalmi alkalmakon is részt vehettek, de mindennek nagyon szigorú szabályai vannak, ami az öltözködésre is vonatkozik. A gyerekek viselete nagyjából hasonló, mint a nagylányé, csak kevésbé díszes, sokkal hétköznapibb darabokból áll. Általában a kislányok hajadonfőtt járnak, a hajviselet az, ami különböző lehet. Lányok a templomban, mérai címeres párta több szögből, 1970-es évek, Kallós Zoltán felvételei Mi a helyzet a kendővel és a pártával? Ki, mikor, melyiket hordta? A nagylányok híres-jellegzetes viselete a párta, melyet konfirmálástól hordanak, s ez a pártás korszak egészen a férjhezmenetelig tart. Onnantól menyecske, asszony lesz, akiknek a főkötő, a keszkenő a fejviselete, – de ettől függetlenül a fiatal nagylányok is beköthetik a fejüket kendővel. Ennek viseletében korbeli, alkalmi változatai lehetnek. Nyilván máshogy köti meg, illetve másmilyen kendőt vesz, ha a mezőre megy dolgozni és más kendőt vesz, ha templomba vagy táncba megy. Vannak még más kiegésztők, amik a nagylány ruházatában helyet kapnak, ilyen a selyembojt, illetve a sallang.
" Ruházatuk, viseletük, teljes összeállításában a legszínesebb, legművészibb magyar viseletek közül való. Keveri a régit az újabb módival, de a szép összhangot megtalálja mindig, izléssel alkalmazkodik viseletében, annak komorabb vagy derűsebb jellegével az évszakhoz, a dolognaphoz, a gyászhoz és ünnepléshez. " Malonyai Dezső Kalotaszeg egyes tájegységei között az eltérés talán a férfi - női viseletekben nyilvánul meg legerőteljesebben. A ruha anyaga, szabása, szoknya hossza, az egész öltözet díszítése, vidékenként más és más. Az adott viselet csak ott, azon a vidéken, abban a faluban képvisel értéket, egy másik helyen vagy faluban, ugyanazt már " megszólják ", kinevetik, lebecsülik. Női viselet: A nők úgynevezett vállfás, vállon kivarrott inget hordanak, nyakon és kézelőn hímzett. A nyakrészt és a kézelőt, két - két hosszan lecsüngő kárász bojttal kötik össze. Az ing után a kurta szoknya következik, s erre kötik a fehér fodor vászonból készült alsószoknyát, erre jön a " muszuly " felsőszoknya, melynek első része hiányzik, ezt köténnyel takarják el.
A hímzés fekete színe azt hivatott közölni, hogy aki ilyen inget vesz magára, az úrvacsorázni indul, böjtöl, gyászban van vagy öreg. Az inghez háziszőttes → pendely tartozott; az ünneplő pendely kötéses és apró ráncokba van szedve. A szoknyaféléknek két változata ismert: az egyik elöl nincs összevarrva, és két alsó csücskével az övbe tűzve viselték: ez a → muszuj vagy bagazia. A másik ha fehér gyolcsból készült, → fersing a neve, ha más gyári kelméből, akkor szoknya. A muszuj apró ráncokba szedett fekete klottból készült. Ékessége a muszujposztó, a széles alsó piros, zöld, sárga vagy fekete posztóbélés. Némelyik posztót ki is varrták, sőt évszámot is hímeztek rá. Ismerünk egyet az 1700-as évekből. Az alkalmakhoz való igazodást a posztó eltérő színe tette lehetővé. A muszuj apró ráncait a csípő fölött darazsolással fogták le, ezzel díszítették is egyben. A fekvő ráncokba szedett fersing a pártával együtt járó ékessége a fiatal lánynak; egyes községekben a lakodalom éjszakáján vehette fel utoljára a fiatalasszony, azután el kellett tennie a ládába.
A Matyó hímzésKülönbség Matyó – kalocsai hímzésKalocsai hímzésKalotaszegi viseletA Matyó hímzés Magyarország felterjesztése alapján 2012. december 5-én Párizsban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 7. ülésén felvették "A matyó népművészet – egy hagyományos közösség hímzéskultúrája" elemet Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. A matyóságot színpompás hímzése és viselete tette híressé. Hogyan is született meg ez a gyönyörű hímzőkultúra? Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: Akkor kapod vissza a szerelemedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! Bajban volt a lány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit és azt vitte cserébe a párjáért. Így szól a legenda. A matyó hímzés hozzávetőlegesen 200 éves múltra tekint vissza, legkorábbról a magasra felvetett ágyak díszlepedői maradtak fenn.
A "hadd korogjon, csak ragyogjon" kifejezés nem kívülről jövő parancsként, hanem belső késztetésként szolgálta a matyók alkotókedvét, élni akarását. A pompás hímzések és az ezeket hordozó, a parasztviseletektől eleganciájával jól elkülönülő mezőkövesdi népviselet korán az érdeklődés középpontjába került. A női test alakját kiemelő matyó népviseletet a 19. század végén szívesen öltötték magukra az arisztokrata hölgyek is. Napjainkban újra divatosak és reneszánszukat élik a minták, főként a matyó rózsával ellátott darabok. Nem meglepő, hogy Emma Watson is egy egyedi, kényelmes és lenge matyó blúzt választott magának a Coachella fesztiválon való megjelenéshez (hasonló itt) Különbség Matyó – kalocsai hímzés A leginkább szemmel látható különbség hogy a matyó hímzésben a rózsa csak piros lehet még a kalocsai több színű. A matyó hímzés, előrajzolással készült szűcshímzésből alakult ki. A kalocsainak ismert hímzés, elsősorban polgári rendelések kielégítésére, tanfolyamokon tanított, újabb stílusú, sablonnal sokszorosított és újabb technikákkal készült hímzés.
A farpárna a derék domborítására szolgált. A pendely és a farpárna fölé került a muszuly, a kalotaszegi női viselet egyik jellegzetes darabja. Ez bő, ráncba szedett lepelszerű hátsóköpeny, mely elől nem ért össze. Két alsó csücskét derékon a korcba dugták, és a belső posztó szegélye látható vált, ez megmutatta viselője korát és vagyoni helyzetét is: az idősebbek és szegényebbek posztószegélye keskenyebb volt. Pirosat meg sárgát a fiatalabbak viseltek. Zöldet, kéket és feketét az idősebb asszonyok hordtak A kalotaszegi szoknyaviselet másik jellegzetes darabja a fersing. A szoknya vagy fersing aprón ráncolt. A fersing elé kötényt vagy kötőt kötöttek. A kalotaszegi nők csizmát hordtak. Középkori viseletnek számít a dulándlé, amely egy nagyméretű négyszögletes kendő. Kalotaszegi dulándlés asszony: Férfi viselet: A kalotaszegi férfiak a történelem során különféle típusú kalapokat hordtak. A legények bokrétás kalapjának legdíszesebb változata a vőlegénybokréta. A férfiak a jellegzetes, színes szalagos szalmakalapot télen prémsapkára cserélik.
A bojtot külön, a párta nélkül is viselték a fiatalasszonyok. Körösfői lányok pártában Felkontyolás után az asszonyok ünnepi fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett. Mezei munkában a nők szalmakalapot viseltek. A nők fehérneműként pendelyt hordanak. A szoknya ráncolt, előtte kötényt viselnek. Az ing fölött úgynevezett mejjrevalót hordanak, ez egyfajta mellény. Ennek szinte a teljes felületét hímzés díszíti. Lábukra fekete vagy piros csizmát húznak. Hímzett inget, színes szalagdíszes, hosszú kötényt viselnekA lányok viseletének különleges dísze, a gyöngyökkel gazdagon díszített gyöngyös párta. Ezt esküvőjükig viselhetik. Az asszonyok fejükön díszes, mintás szőrkendőket hordanak. Párta Forrás:Gáborján Alice, Magyar népviseletek, Corvina A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva. A minták településenként, viselőjének életkoraként és a viselés alkalma szerint lehettek piros, kék vagy fekete színben. A pendelyből, ami a mai alsószoknyának felel meg, a vékonyabb alkatúak több és ráncosabb pendelyt viseltek.
Kell A Férfi Könyv, 2024