Mi az etalon? TSzT: A kérdésekben rejlik egy előfeltevés, amely némi félreértésen alapszik. Nevezetesen, hogy a politikai napilapoknak a közszolgálati média etikai kódexe, vagy legalábbis az abban foglaltakhoz hasonló irányelvek szerint kellene működniük. Könyvem hangsúlyosan az írott sajtóról szól, amely – hála az égnek – a világon majd' mindenütt nem közmédiaként működik, hanem a legtöbb esetben magántársaságok médiavállalkozásaiként. Természetesen vannak alapértékek, amelyek mindkét médiatípusban hasonlók, de a közszolgálatiságot számon kérni –ide értve a patikamérlegen mért kiegyensúlyozottságot – értelmetlen. Az Egyesült Királyságban a Leveson-meghallgatáson a BBC igazgatója is amellett érvelt, hogy nem szabad a televíziókat és a rádiókat felügyelő médiahatóság jogkörét kiterjeszteni az írott sajtóra, mert ott más szabályok, más alapelvek működnek. Mondok egy példát: Pár évvel ezelőtt a The Daily Telegraph című brit napilap nagy leleplező anyagot közölt arról, hogyan élnek vissza a parlamenti képviselők a parlamenti költségtérítési rendszerrel.
Vannak persze módosító tényezők (táblázatok, ábrák, fotók stb. ) ezeket egyedileg kell kalkulálni. Nagyjából ennyit a terjedelemről. BevezetőTerjedelemNyelvi beállításSor- és oldaltörésOldalbeállításStruktúra és tartalomjegyzékTáblák, ábrák, fotókSorkizárás – elválasztásFile elnevezésekSzövegbevitel – nyelv Rögtön munkakezdéskor állítsd be a dokumentum nyelvét! Ha magyar szöveget írsz, magyarra, ha angolt, akkor angolra. Ha két nyelven írsz felváltva, akkor az adott szövegrészt kijelölve válaszd ki a hozzáillő beállítást. (Véleményezés fül > Nyelv > Nyelvi beállítások) Nyelv beállítása a Word 2013-ban Tedd ezt azért, mert például a helyesírásellenőrző modul így fog megfelelően működni, vagy mert speciális karakterek különböző nyelveknél más formájúak (pl. idézőjel párosok) Ha kiemelést akarsz a szövegben, elég dőltre formázni (kurziválni) a kívánt részt. A kövérítést (bold) inkább csak címszavakhoz, címekhez használd. Az aláhúzás, még a régesrégi írógépes korszak eszköze volt, a kézirat számítógéppel való készítésénél lehetőleg ne használd (vagy ha igen, ne használd a kurziválással együtt).
Magamnak is írtam. Haragudtam magamra, mennyi mindent nem tudok, amit tudnom kellene. Tehát én magam is nagyon sokat tanultam a könyv írása közben. Másrészt láttam magam körül a szerkesztőségben azokat, akik ugyanezt érezték. És tudtam, hogy szívesen forgatnának egy ilyen könyvet, szeretnék hivatásuk alapjait rendszerezve, egy könyvben látni. Harmadrészt pedig leginkább azoknak szántam természetesen, akik most kezdők, akiknek egy ilyen gyakorlatias munka sokat számít, mert látják, hogy mi hogyan működik, és hogy sok minden ebben a szakmában is megtanulható. Segít nekik, hogy ne hibázzanak annyit, mint például én, ha egyszer nem muszáj. Első leütés Persze ezt nem lehet teljesen kiküszöbölni; a hiba mindig megtalálja a riportert, a szerkesztőt, természetesen engem is, még ma is. Persze arra kell törekedni, hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő, de az újságíró általában szűkös határidővel dolgozik, és olykor csoda, hogy a kézirat egyáltalán elkészül. A könyv – szándékaim szerint – azt sugallja: tessék, itt van, csináld, mert lehet, mert nincs ebben semmi rendkívüli.
A Times és a Tribune (mindkettő amerikai lap) nem volt hajlandó kihúzni az előzőleg tett kijelentéseket, és az egész sztorit megírta, vagyis nemcsak az első interjú alkalmával elhangzottakat, hanem azt is részletezte, hogy miképpen próbálta meg az Élysée-palota megmásítani az eredeti interjú szövegét ezek után a Nouvel Observateur című hetilapnak sem volt más választása, mint hogy hasonlóan járjon el. Az ügy tanulsága. Az eset kapcsán az elemzők többnyire egyetértettek abban, hogy az újságírók fontos információktól fosztották volna meg olvasóikat, amennyiben engedtek volna a francia elnök követelésének, és megváltoztatták volna annak eredeti tartalmát. Akadtak olyanok, akik egyenesen azt a következtetést vonták le: Chirac később megbánt őszintesége igazából nem azt jelezte, hogy a franciák másképp gondolkodnak az iráni atomprogramról, mint az amerikaiak, hanem azt tárta fel, miképp vélekednek a nyugati politikusok (ideértve az amerikaiakat is) a kérdésről valójában: nevezetesen hogy Irán atomhatalommá válása elkerülhetetlen, bármit is tesznek, de meg kell akadályozni, hogy ezek után a térségben más államok (pl.
Kell A Férfi Könyv, 2024