Az Anya és gyermekei Amerikába került és közel egy évszázadra eltűnt, s csak a 20. század végén talált rá Szinyei Merse Anna, az életművet kutató monográfus.
A részletező naturalizmus nagyvonalú festésmodort takar, amely nem hagyja túlzottan elveszni a részletekben. Ez jellemző Szinyei többi képére is. Gyakran szoktuk mondani, hogy milyen nehéz bármit is kiemelni a kiállításokon látottak közül. Most aztán ez fokozottan igaz. Beszélhetnénk a Léghajóról, amelyből egy jókedvű, kalapos ember vidáman integet ki odalent sétáló barátainak. S ahogy haladunk előre a kiállításon, megemlíthetnénk a pipacsos tájakat is – az egyik képen egy piros fejkendős fiatalasszony viszi kis kosarát, és egy kisgyerek szalad felé virágcsokorral a kezében. A tárlat különlegessége, hogy az egyik hosszanti falon Szinyei képeire jellemző színmintákat helyeztek el. Megvizsgálhatjuk például a Lilaruhás nő színeit, a kiegészítő színek és a mennyiségi kontraszt hatását. A tárlatra külföldi múzeumokból is hoztak képeket, melyek ugyanebben a korban készültek és hasonló törekvéseket mutatnak. Csak két példa: Gabriel Maxtól egy egész alakos csodaszép női portrét láthatunk, Jules Bastien-Lepage művei közül pedig anyja arcképét állították ki.
A kép az Anya és gyermekei címet kapta. Pilotynak tetszett az ötlet, hogy a szereplőket nem egy előre meghatározott, szigorúan elrendezett kompozícióban akarta Szinyei lefesteni és engedélyt adott a kép elkészítésére. A készülő alkotásnak híre ment és sokan már a műteremben megtekintették, általa Szinyei mint eredeti kolorista lett közismert. 1869-ben, egy bécsi látogatás után Makart hatására újra előveszi a mitológia témáját. Egy háromosztatú képet tervez, melynek közepén a Bacchanália, egyik szélén pedig a Pogányság szerepelne, a harmadik kép nem készül el. (Mindkét kép a Nemzeti Galériában van). Feltehetőleg 1869 júliusában festi A Hinta és a Ruhaszárítás képeket. Münchenben "vázlatfestőnek" kezdik nevezni és valóban, az életmű első periódusában, az ismert alkotásainak túlnyomó többsége remek, de kivitelezetlen vázlat. 1869. július 20-án megnyílik Münchenben a 3000 művészi alkotást felsorakoztató nemzetközi kiállítás. A kiállítás alkalmával került kapcsolatba Gustave Courbet francia festővel, akinek a tolmácsa lett.
1884-től hosszú éveken át nem fest semmit. Felesége nehezen viseli a megpróbáltatásokat, és elválik tőle. 1896-ban, az ezredévi kiállításon nyolc festménye végre elismerésre talál. A Majális múzeumba kerül. 1901-ben főműve a müncheni Glaspalast nemzetközi kiállításán első osztályú aranyérmet nyer. 1906-ban az addig raktárban őrzött Majálist végre kiállítják a Szépművészeti Múzeumban. Hány év telt el a megfestése óta? Több mint harminc. Ennyi idő után kapta meg végre az elismerést. Szinyei az utolsó éveiben már csak tájképeket fest, természet után – alla prima –, a szabadban. 1920. február 2-án hal meg, majd negyven nappal később barátai megalakítják a Szinyei Merse Pál Társaságot. A már említett Pacsirta című kép mellett feltétlenül meg kell említenünk az 1910-ben festett Parkban című művét is. Ez a legnagyobb méretű festmény, amit Szinyei a munkássága során festett. Virágba borult jernyei kertje adta hozzá az ihletet és a motívumot. A színpompás parkban két finoman öltözött dáma sétál ráérősen a napsütésben.
Még megfestette a tömören sokatmondó, végtelen egyszerűségű Hóolvadás című tájképét, utána azonban szomorúan letette az ecsetet. Csak akkor folytatta az alkotómunkát, amikor észrevette, hogy a fiatalabbak végre ugyanabban az irányban dolgoznak, mint amelyet ő képviselt. A kései elismerés természetesen új lendületet adott számára és a millenniumtól kezdődő komoly hazai és külföldi sikersorozat boldoggá tette. Szinyei Merse Pál: Hóolvadás, 1850-1899, 1884–1895 (Fotó/Forrás: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria) Szinyei a legismertebb magyar festő, a közönség szereti, sőt rajong érte, mit gondol, hogyan tudott ennyire népszerű maradni? Mitől hat még ma is ilyen erősen? Bizonyára azért, mert a műveiben tapasztalható harmóniára, természetes szépségre az embereknek mindig is nagy szüksége volt, sőt lesz is, bármely korban is éljenek. Az a fajta kiegyensúlyozottság, élet- és természetszeretet, optimista beállítottság, amelyet művei sugároznak, a legmagasabb szintű és mégis magától értetődően egyszerűnek tűnő művészi kifejezőeszközökkel jelenik meg szinte minden alkotásán.
A tárlatra több mint 20 külföldi festmény – köztük Monet, Sisley, Corot, Courbet, Gainsborough remekművei – érkezett neves köz- és magángyűjteményekből" – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria honlapján a Szinyei-kiállítást bemutató oldalon. Egészen különleges élmény volt számomra az, hogy nem csupán egyetlen festő műveibe engedett betekintést a tárlat, hanem a Szinyei kortársai, barátai által festett képek is helyet kaptak, sőt, a kiállítás végén még néhány mai festő Szinyei inspirálta alkotása is felsorakozott. Sokkal komplexebb képet kapunk így Szinyeiről, érdekes összevetni az ő festményeit például Monet impresszionista alkotásaival. Szinyei Merse Pál a magyar képzőművészet egyik első koloristája. Egyik személyes kedvenc festményem – nem csak tőle, hanem általánosságban – a Pacsirta: 1882-es, hatalmas olajfestmény, amely előtt az ember akarva-akaratlan megáll és megborzong. Ez a kép számomra a Szabadság, a Fény, az Életöröm. Órákig tudnám nézni és az sem lenne elég, a színei, a részletessége, a fekvő hölgy bája erősen hatnak a szemlélődőre.
Három évtizeddel a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású életmű-kiállítása után, ily módon még jól ismert művei is eddig nem látott válogatásban, sajátos tematikus egységeken keresztül, új fénytörésben jelennek meg. A hazai és külföldi kölcsönöknek köszönhetően olyan Szinyei-művek is bemutatásra kerülnek, melyek csak ritkán láthatók: Anya és gyermekei I., Tündérek tánca, Parkban, Önarckép bőrkabátban, Szinyei Merse Zsófi portréja. A kiállítás központi alkotása a magyar festészet egyik legismertebb műve, a Majális. A kép nemcsak a művész kultuszában játszott főszerepet, hanem önmagában is ikonikus jelentőséggel bír. A műnek az egyetemes művészetben betöltött helyét különleges, erre a kiállításra készített kisfilm járja körül. A kiállítás másik érdekessége a színtannal foglalkozó egység, amely a színek és a színérzékelés tudományán keresztül segít értelmezni Szinyei színgazdag festményeit. Külön egységekben jelenik meg továbbá az a négy történeti kiállítás, mely Szinyei pályafutása és életműve alakulását döntő mértékben meghatározta.
Kell A Férfi Könyv, 2024