A Reneszánsz Ember Heller Ágnes
Az önéletrajzi emlékezés rejtvénye azóta sem hagyott nyugodni. Az érzelmek elmélete című könyvben először kontárkodom bele többek között pszichológusok szigorúan őrzött birodalmába, hosszasabban fejtegetem az emlékezés szerepét az érzelemháztartásban. A "téma" akkor is megkísértett, amikor Parsifal gyerekkori amnéziájáról írtam (Nietzsche és a Parsifal), akkor is, amikor Freud elfojtás-elméletét a Mózes-könyv nyomán, vagy egy másik esetben a trauma-jelenséggel kapcsolatban elemeztem s akkor is, amikor bibliai történetekről beszéltem. Nem különben, amikor saját filozófiám történetét tekintettem át egy kisebb könyv formájában, és rájöttem, hogy saját szűkebb, pusztán "filozófiai történetemben" is milyen sok dologra rosszul emlékszem. FOTÓ: Vajda József - Együtt "hegesztettük össze" emlékeidből a Bicikliző majom című interjúregényt, amelynek már akkor is az önéletrajzi vonatkozásait hangsúlyoztuk. Már akkor is az önéletrajzi emlékezés, mint "filozófusi probléma" kapirgált az ajtódon? - Már régen, de az álom-könyv megírásakor ez a kapirgálás dörömböléssé változott.
- A reneszánsz ember heller agnès bihl
- Heller Ágnes filozófiai antropológiája A reneszánsz ember című monográfiájában
- Agnes obel
- Agnes macphail
- A reneszánsz ember heller agnes obel
- A reneszánsz ember heller agnes agnes
A reneszánsz ember heller agnès bihl
Az érzelmek az antropológia sajátos tartományát alkotják, amelyet Heller majd a másik antropológiájában részletesen és mint elméletet dolgoz ki. Itt és most a reneszánsz attitűd elemeként értelmezi ezeket, a történeti szociológia eszköztárával, mégpedig azt a döntő változást kiemelve, hogy a tradicionális érzelmi kapcsolatok helyébe a választott érzelmi kapcsolatok lépnek. A barátság és a szerelem kerül az érzelmi kap-csolatok hierarchiájának csúcsára. A barátság már az antikvitásban is ott volt, a szerelem viszont most lépett elő. Ezek a választott kapcso-latok olyan értékek, amelyekben a személyiség felértékelődése, a szabadság mint az egyén autonómiája jutnak kifejezésre. A szerelem és a barátság ezzel a most elnyert státuszukkal ugyanakkor antropo-lógiai univerzalitásra tesznek szert, az egész emberiségre és elvileg minden egyes emberre vonatkoznak. Az ember nembeiisége, az emberi nem egységének gondolata az érzelmek tartományában a reneszánszban tehát új antropológiai jelen-tést is kap, mégpedig a kultúra és a köznapi élet egységére alapozott filozófiai antropológiai jelentést.
Heller Ágnes filozófiai antropológiája A reneszánsz ember című monográfiájában
Heller történeti áttekintése szerint az em-bereszmény és az emberfogalom az antikvitásban végső soron egy-beesett, aminek alapja az eszményített poliszpolgár volt. A keresz-ténységben viszont szembekerültek egymással, hiszen itt az ember-fogalmat a depraváció terhelte meg. A kereszténység embereszmé-nyében azonban megjelentek olyan elemek, amelyek a modernitás számára fontosak lettek, az egyenlőség, a szabad akarat és egyfajta univerzális közösség, amit a keresztény világ közössége hordozott. A reneszánsszal az emberfogalmak és az embereszmények plu-ralitása lépett a történelem színpadára, az egységes eszmény és az egységes fogalom helyett a konkrét embereszmények sokfélesége és gazdagsága. A dinamikus ember fogalmát és eszményét történeti ala-kulásában követve, ezzel megtaláltuk a modernitásnak Heller számá-ra egyik legfontosabb sajátosságát: a pluszámá-ralitást. A születő modern individuum, a dinamikus ember saját egyéni útját keresi, először is-tenhez, amiknek a reprezentetív kifejezésére a protestantizmusban kerül sor, majd a világi életben is, amit viszont a művészetek, a tudo-mányok és a szépirodalom reprezentálnak: rekapitulálják a rene-szánszban születő individualitás univerzalitását és konkrét sokféle-ségét.
Agnes obel
Az álom-könyvben arra a következtetésre jutottam, hogy az álom jelensége nem érthető meg anélkül, hogy feltételeznénk elménkben egy a priori képzelőtehetséget. Nos, az önéletrajzi emlékezésben is döntő szerepet játszik a képzelőtehetség, de itt nem, mint a priori - a tapasztalati tényeket megelőző tudás - korábban van, hanem mint a posteriori, az okokra való következtetés mentális képességről van szó. Így inkább az álmodozással, mint az álommal rokon. Ezt látszik igazolni Ágoston elmélete, amely szerint emlékezés és fantázia ugyanaz a képesség, csak míg az előbbi a múltra, az utóbbi a jövőre irányul. -Van az álom és az önéletrajzi emlékezés között valamiféle közös vonás? - Mindkettő szubjektív abban az értelemben, hogy kizárólag a szubjektum, az Én számára közvetlenül hozzáférhető. De, teszem hozzá az álom elemzéséről beszélve, az álom nyersanyaga mindig az éber tapasztalatból szűrődik a tudattalanba. A tudattalan nem termel "alapanyagot", csupán rendezi azt. Ehhez a tudat által szállított alapanyaghoz nemcsak a személyes tapasztalat tartozik, hanem a kollektív tapasztalat, a kollektív szöveg is.
Agnes macphail
A reneszánsz ember heller agnes obel
A kulturális hermeneutika, a mindennapi élet történeti szociológiája és a voltaképpeni filozófiai antropológia együtt alkotják a reneszánsz emberképet, együtt ábrázolják a reneszánsz attitűdöt. A reneszánsz ember c. könyv pontosan ennek az attitűdnek a bemutatá-sa. Mert a reneszánsz ember - már és még - nem csak fogalmakkal rekonstruálható, hanem inkább dinamikájában és sokféleségében mint attitűd ragadható vagy világítható meg. Ezzel megadtuk a kultu-rális hermeneutika helyiértékét, megmutattuk annak antropológiai jelentését, ám számunkra fontos belső sajátosságait még nem. Most tehát erre kell sort kerítenünk. A kulturális hermeneutika múltválasztásának sajátos szerkezete van. A kiválasztás szempontja valamilyen hasonlóság, mert a múlt választása, ahogy Heller mondja, nem lehet "teljesen önkényes". Persze az is lehet, hogy a "modem interpretáció" teremti meg a (10)ha-sonlóságot. Ám a kiválasztott mítoszok, hagyományok ebben az esetben is "átstrukturálódnak". Tegyük hozzá, hogy nemcsak státu-szuk, hanem jelentésük és szerepük is megváltozik: az egyszerű is-métléstől az utánzáson, a mezek viselésén át az átértelmezéshez ju-tunk, amikor ezt a szálat fejtjük fel.
A reneszánsz ember heller agnes agnes
Leonardo da Vinci esetében a "mű" volt az önmegva-lósítás kritériuma, Luther személyisége viszont paradox módon a "szekularizáció betetőzése". Ezzel az antropológiai konzekvenciával, a személyiség felértékelődésével természetes módon együtt jár a mo-ralitás felértékelődése is. (Az önéletrajz az a jellegzetes műfaj, amelyben a személyiségnek ez a státuszváltozása kifejeződik. ) Ugyanakkor Heller azt is világossá teszi, hogy ez a személyiségkép-let még nem azonos a modern polgári egoizmus-elmészemélyiségkép-letekével, noha az első kísérlet annak a tézisnek az igazolására, hogy "kezdetben vala az egyén". A reneszánsznak további fontos antropológiai jelensége az érzel-mek tartományának átalakulása. Ezt a kérdést Heller a Mérték, szép-ség; érzelmi kapcsolatok c. fejezetben tárgyalja. Ennek a kérdéskör-nek a tárgyalása során azt mutatja meg, hogy az antikvitás "mezon" elvének és a modem társadalom homogenizáló elvének, a hasznos-ságnak a határmeszgyéjén vagyunk, s ez az egyedülálló határhelyzet tette lehetővé, hogy a reneszánsz attitűdben e két korszak értékei (20)egyszeri és megismételhetetlen szintézist alkossanak.
- A reneszánsz ember (könyv) - Heller Ágnes | Rukkola.hu
- Ember az embertelenségben elemzés
- A reneszánsz ember heller agnès maillard
A szegény szülõ gyermeke azonban sehol sem fogja megtanulni és vesztesként fog indulni az életben. Ez történik a mai Amerikában. Ennek nem szabad Magyarországon megtörténnie. Csak akkor nem történik meg, ha a legjobb erõket összpontosítják az általános iskolákban, vidéken és falvakban egyaránt. Ha komoly a tanterv és nem arra koncentrálnak, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában. Fontos persze ez is, de nem annyira, mint azt egy idõben hitték. Az a fontos, hogy megkapja a lehetõséget arra, hogy egy modern társadalomban azzá válhasson, amire tehetsége van. Hiszen ennél többre nem törekszünk ma, nincsen utópikus képünk; nem hisszük, hogy mindenki meg fogja találni a maga számítását, de legalább a lehetõséget meg kell kapnia. A startegyenlõség esélye ez, amely persze nem a bölcsõben kezdõdik, de az egyenlõtlenségeket társadalmi erõfeszítéssel ki kell egyensúlyozni. Ennek minden mással szemben abszolút prioritást adnék. Itt a felelõsség kérdése merül fel; a felelõsségünk a jövõ generációjáért.