Azóta sem haragudtam rá sosem, viszont egy fokkal valahogy mindig fegyelmezettebbnek tűnt annál, hogy igazán izgalomba hozhasson. Na de aztán eltalált a talányos fegyver. Tessék elképzelni valami olyasmit például (asszem először a Bring Me Home alatt), hogy a színpad előtt lejön egy átlátszóbb vászon, mögötte finom sziluettként a zenekar. Mindeközben hátul is megy egy vetítés, és így, együtt szalad az út, pereg a road movie – a három felület nem káoszt, hanem lenyűgöző vizuálinjekciót nyomat az ember fejébe: egyben van a show és a főhősnő csábereje. És ez csak egyetlen dal: Sade csapata mindegyikhez kitalált valami egészen pazar cuccot, itt egy kis heverés a fűben, ott fekete-fehér táncolás a háttérben, vagy éjszakai felhőkarcoló-nézegetés madártávlatból. Mondhatnánk, hogy parasztvakítás, de istenemre mondom, ha ilyen vaknak lenni, a franc se akar kijönni a fényre. Sade simán meglett volna persze az installációs gigalöketek nélkül is, ám a teltházas, elalélt Aréna a bizonyíték, hogy nem szégyen a hiperlátvány, ha hasznos.
A házasság oda-vissza játék, és nem csak az életvezetési szakkönyvek szerint: ő elkísér a gyermeteg mozibaromságaimra, én meg megyek Sade-koncertre, például. Bár most nem mondanám, hogy döntetlen az állás, hiszen Dóri aligha élvezte annyira mondjuk a Super 8-at, mint amennyire nálam beállt szerdán a gyönyörállapot. Úgy képzeltem, békésen szunyókálni fogok, miközben az egzotikus érett nő a színpadon énekli a Smooth Operatort, meg a többit – ehhez képest nem hogy a szemem, még a szám is alig bírtam csukva tartani. Valaki mocskosul kitalálta, hogyan lehet Sade kecses-simogatós, behúzott bársonyfüggönyök mögött szomorgatós zenéjét sokmilliós költségvetésű szuperprodukcióvá duzzasztani. Mégpedig úgy, hogy a fullosabbnál is fullosabb HD-látvány ne nyomja agyon a szellemi és humánerőforrást, valamint az érzékiséget. Vagyis azt az 52 éves hölgyet, akit Helen Folasade Adunak hívnak. Azt hiszem, a Zenebutikban láttam először, profi volt már akkor is, szoborszerű és hibátlanul multikulti üzenet London példamutatóbb szegletéből.
A KÉPVISELŐNŐ NYÍLT ELJÁRÁST SZORGALMAZNA A KÖZBESZERZÉSEKNÉL A képviselőnő az átláthatóság és a versenyképesebb, tisztább körülmények megteremtése céljából a nyílt eljárást szorgalmazza a közbeszerzési eljárásoknál, míg véleménye szerint a meghívásos pályázatoknál egyfajta rotációnak kellene lenni, és mindig más-más cégeket kellene meghívni. SZEGED365 PODCASTINTERJÚ CHOVANECZ KATA, SZEGEDI POLITIKUSSAL Hallgasd meg teljes beszélgetésünket a képviselőnővel, melyben még több részletet megtudhatsz az üggyel kapcsolatosan. Következő 2022, október 10. 23:07 Önkezével vetett véget életének egy határvadász 2022, október 10. 19:56 Rendhagyó nyílt vlog Botka László polgármesternek: többé ne nevezze cigány szegregátumnak a szegedi család biztonságos otthonát 2022, október 10. 19:22 A szegediek 32%-a töltötte ki eddig online a népszámlálási kérdőívet, ez az országos átlag fölött van 2022, október 10. 19:01 "Botka László egyszemélyes vezető, ha felvetek olyan dolgot, amivel nem ért egyet, ellenséget lát bennem" – exkluzív interjú Joób Márton képviselővel 2022, október 10.
A DROGMENTES VILÁGÉRT SEGÍTETT ELKERÜLNI A KATASZTRÓFÁT A Drogmentes Világért Alapítvány magyarországi csapata (a fenti képen) több mint 135 millió embert ért el az elmúlt öt év során. Közép-Európa nagyszerű csapata azon munkálkodik, hogy hatástalanítsák a drogfogyasztás "ketyegő időzített bombáját", mielőtt felrobbanna. Magyarország, a természeti szépségek, a tudományos felfedezések és a klasszikus európai pompa hazája, egyben egy olyan ország is, ahol a 13–16 éves korosztályban három kamaszból egy már kísérletezett illegális szerekkel. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az ország a közelmúltban a szintetikus drogokkal való visszaélések és a járulékos halálesetek ugrásszerű megszaporodását tapasztalta, arra sarkallva egy újságírót, hogy így számoljon be a fennálló helyzetről: "Magyarország egy ketyegő időzített bombán csücsül, amely azzal fenyeget, hogy az egész országot felemészti". A magyar kormány szigorú törvényekkel válaszolt, amely mind a dílerekre, mind a fogyasztókra vonatkozik.
Hosszú éveket kellett várni rá, de megérte. A különleges tehetségű Sade új albuma máris ikonikus produkciói közé tartozik. Meghallgattuk, s nekünk is ez a véleményünk. A nyolcvanas-kilencvenes években ő volt a legnépszerűbb nigériai származású brit énekesnő. Csupán négy betűt kellett megjegyezni: Sade. Eredeti neve azonban ennél jóval hosszabb: Helen Folasade Adu. A mostaniig hét lemezt adott ki, ezek közül az egyik válogatás, a másik koncertfelvétel, de mindegyike tökéletes, rengeteg példányt adtak el belőlük. Előfordult, hogy két lemez közt nyolc év is eltelt. Nem jellemző az énekesnőre a kapkodó gyorsaság, s azzal sem lehet vádolni, hogy meglovagolná a sikerét. Most itt a nagy visszatérő újabb ajándéka, a Soldier of Love (A szerelem katonája). Már a címadó dal is szokatlanul kemény és férfias, de ha tudjuk, hogy Sade gyerekkorában szinte csak fiúkkal játszott, lány barátja kilenc éves koráig nem is volt, akkor nem meglepő a témaválasztás. Van része és lehetősége elmélyülni az alapos munkában, zenei ötleteinek kibontásában, szövegeinek megtalálásában, mivel néhány éve hátat fordított Londonnak és vidékre költözött.
Volt, aki táncolt is rá, és már másodszor látom hogy az ülőhelyekről leengedik az Aréna küzdőterére azokat, akik táncolni szeretnének. Dicséretes dolog, és kívánom, a jövőben is mindig így legyen, most is egyre többen használták ki ezt. Adu a színpadon nem sokat mozgott, pár jellegzetes mozdulatot láthattunk tőle, de inkább csak sétált és néha integetett. Nem hiszem, ennél több mozgásra szükség lett volna, jó ízléssel és mértéktartással megmaradt azon határok között, ami ezt a fajta zenei fellépést jellemzi. A legjobban akkor lepődtem meg, amikor egy átlátszó függönyt eresztettek eléjük, és arra vetítettek. Ennek ellenére jól látszottak mindannyian mögöttük, mert spotlámpákkal kiemelték őket, a hatás egyszerre volt légies és varázslatos. Olyan, mintha egy mesében vagy álomban láttuk volna amint zenélnek, közel voltak mégis messze, láthatóak és mégis rejtettek. A Morning Bird zongorakísérettel előadott duettje volt még az, ahol úgy éreztem, a sok évnyi várakozás megérte, és hogy élőben hallhatom ezt a számot, az fantasztikus élmény volt.
20:00 Budapest Jazz Club - Hollán Ernő utca 7. Zongora – Oláh Krisztián, Nagybőgő – Orbán György, Szaxofon – ifj Oláh Kálmán, Dobok – Serei Dániel, Trombita – Csizmadia Dávid, Matt Yardley, Pecze Balázs, Koós-Hutás Áron, Meggyes Ádám, Szaxofon – Dennert Árpád, Nagy Balázs, Elek István, Zana Zoltán, Kováts Gergő, Harsona – Korb Attila, Csapó Krisztián, Abbas Murad, Varga István, Nagy Viktor Dániel
Kell A Férfi Könyv, 2024