PÁL DÁNIEL LEVENTE fordításai 1172 RODERICK NEHONE A gazdagság fintora A vízrajzi térképen végighúzta a körző hegyét, és anélkül, hogy egy lépést is tett volna, bejárta a Birodalom összes vízgyűjtő területét és folyótorkolatát. Ebben a pillanatban tudatára ébredt annak, hogy szülőföldjét úgy hálózták be a folyók, mint az ő testét az erek. A Birodalom egymaga a harmadát mondhatta magáénak a kontinens déli részén található vizeknek. Annyira nagylelkű volt Isten áldása azon a földön, hogy a többi résznek alig maradt az áldott vízből. De az Úr, amikor látogatóba jött a Földre, amelynek a teremtését annak déli kapujánál kezdte, bejárta az egészet, és úgy határozott, hogy Északon fog lakni. Ott, a Szahara fölött. Soha többé nem tért vissza Délre. Ezt hívják geoteológiának. De ez csak elmeszülemény. Térjünk vissza a vízrajzhoz. Mennyi víz egyetlen országnak! Akkor lépett ki az iskolából, amikor a nap függőlegesen bocsátotta sugarait a földre. Előtte nők és gyerekek várakoztak türelmesen egy végeláthatatlan sorban piros, kék és mindenféle színű vödrökkel a fejükön.
– Követi a páciensei sorsát? Mi történt azzal a tizennyolc éves Münchhausen-szindrómás lánnyal, akiről a Katharszisz című könyvében tesz említést? – Eltűnt a látókörünkből, amikor rájött, hogy tudjuk, miben áll a betegsége. Egy Opole megyei faluból való bűbájos teremtés volt. A lábán egy szüntelenül visszatérő fertőzéssel került hozzánk, 40 fokos lázzal, hatalmasra dagadt lábbal. Nagyon szenvedett. A legjobb lengyelországi szakklinikákra küldtük, mindenki tanácstalan volt. Míg végül valaki azt javasolta, ellenőrizzük, vajon nem Münchhausen-szindrómával van-e dolgunk (a betegségtünetek direkt előidézése, hogy ezzel fordítsa maga felé az orvosok érdeklődését és a környezet együttérzését). Nem sokkal később felfedeztük a tűszúrások nyomait a lábán. Saját maga sebesítette meg magát. Azt hiszem, szegény még mindig kórházról kórházra jár. Ezeknél a betegeknél ösztönös, az akaratuktól független a konfabulációra való hajlam, nem képesek uralkodni rajta. Miután átnéztünk minden, erről a betegségről szóló munkát, megértettük, hogy az orvos vagy pszichiáter nem tud úrrá lenni ezen a betegségen.
Kénye-kedve szerint sétál az időben, hol a város múltjában kalandozik, hol a jövőn mereng, és lelki szemei előtt a modern nagyhatalommá váló Velence lebeg. A valóság kétségbeejti. "Kezdem olyannak látni Velencét, amilyen; gyászba borultnak, mezítelennek, kifosztottnak, elhagyatottnak. "14 De a várossal "hál", 15 és vele akar meghalni. Az elveszített haza pótléka nem egyéb, mint a "kimérák országában" való kóborlás. 16 A balzaci szereposztás szerint Vendramin a főhős bensőséges barátja, aki tudja, hogy Emilio nem tudja kielégíteni nemi vágyait; először Massimillához, majd a "francia orvoshoz" fordul segítségért, hogy megmentse barátját a kétségbeeséstől és az öngyilkosságtól. Balzac ezután megnevezi a második hallgatót, akit lenyűgözött a tenor hangja: Capraját, "a híres zenerajongót"17. Ez a "szegény öreg nemes"18 egy "nyomorult odúban"19 lakik. Tényleg szegény? Balzactól megtudjuk, hogy "kétmilliója" van "különböző európai állampapírokban", melyekkel nem foglalkozik, így "vagyona az értékemelkedéssel meg a kamatokkal együtt óriásivá nőtt.
Kell A Férfi Könyv, 2024