Bundy a '70-es évek első fele során saját bevallása szerint harminc nőt gyilkolt meg, a valós szám azonban ennél feltehetően sokkal magasabb. A beszélgetések (jobban mondva monológ során) megmutatkozik mindaz, ami Bundyt vonzóvá tette áldozatai számára, ám a felszínen lehengerlő modor és vonzó külső valójában üres nárcizmust takar. Ha eddig true crime repertoárunkból Bundy története kimaradt, érdemes belenézni, ám azzal a fenntartással, hogy a gyilkos személyiségét övező érdeklődés súlyosan eltereli a figyelmet áldozatairól és tényleges szenvedésükről, megadva azt az egy dolgot, amit Bundy mindig is akart: figyelmet. Amanda Knox története Korábban már egy teljes cikkben írtunk az Olaszországból indult esetről, mely során az egyetemista Amandát és olasz barátját vádolták meg a lány lakótársának brutális meggyilkolásával. Az álomszerű olasz csereprogram hamar rémálommá válik, amikor Amandát hatalmas médiacirkusztól övezve le is tartóztatják és első fokon el is ítélik. A film hatására olyan nyugtalanító kérdéseken gondolkozhatunk, hogy lehet-e valakit az otthonától távol több évtizedes börtönbüntetésre ítélni anélkül, hogy megbízható bizonyíték lenne ellene?
Imádtuk a szereplőket, imádtuk a gyilkosokat, és azt is, hogy volt változatosság a szériában; volt, amikor a Columbo mintájára azt is tudtuk, ki a gyilkos, de a világért sem tudtuk kitalálni, miként tehette. Aztán jött Monk, ez a kényszerbeteg, de borzasztóan szerethető karakter, és hipp-hopp elmondta, mi történt. 8. Agatha Christie: Poirot (2000–2013) Most kicsit csalok, mert igen, a Poirot még a múlt évezredben indult, de 2000-től élte virágkorát, pontosabban attól a perctől kezdve, amikor nem a novellákat, hanem a regényeket kezdték el megfilmesíteni. Klasszikus krimik ezek, nincs egyik epizódban sem semmiféle különösebb truváj, de hát ettől nagyszerű az egész. Attól, hogy két–háromévente kaptunk négy olyan epizódot, amelyek úgy voltak elkészítve, hogy ilyenre nem sok példa van a tévében: ezek az adaptációk tényleg hűek a könyvekhez (nem úgy, mint a Marple-sorozat, ahol szegény hölgy történeteit össze-vissza keverték mással), és ez nagyon jó, hiszen Agatha Christie még mindig működik.
A rendkívül komplex történetben megszólalnak fél évszázadon át hallgató áldozatok és családtagok, volt tanítványok és tanárok, a főügyész és a helyi rendőr. A hétepizódos minisorozatot végigkövetve ránk hárul, hogy eldöntsük, mi is a valódi kérdés: az, hogy ki ölte meg Cathy nővért, vagy hogy lehet-e a világ legbefolyásosabb szervezetének páncélján úgy sebet ütni, hogy kirobbanjon mindaz a bántalmazás, amit csak egyetlen városban, mindössze egy ember követett el többszáz fiatal kárára. The Devil Next Door Ez a tárgyalóteremben játszódó dokumentumfilm talán azért különösen érdekfeszítő, mert az utolsó pillanatig öt percenként fogjuk váltogatni, hogy mit is gondolunk. A clevelandi ukrán bevándorló, John Demjanjuk harminc év zavartalan autóipari munka után egy reggel abban a szorító helyzetben találja magát, hogy háborús bűnökkel gyanúsítják és le is tartóztatják. Hamarosan Izraelben tárgyalják az ügyet, ahol az évekig tartó tárgyalássorozat során azoknak a szemébe kell néznie, akik azt állítják Demnjanjuk igazából a treblinkai koncentrációs tábor Rettegett Ivánja, aki szemük láttára gyilkolta meg és kínozta élvezettel a rabokat.
A Starkok jelmondatának beintve közeleg a nyár, ráadásul rohamtempóval. A jó idő ellenére sem illik elhanyagolni TV készülékeinket. Kétségtelen, hogy a krimi napjaink egyik legmeghatározóbb műfajaként képviselteti magát, ám legmeghatározóbb és legzseniálisabb darabjai – sajnos – inkább a regénykultusz keretei közt tudnak minderről tanúbizonyságot tenni, a sorozatkedvelőknek pedig csak a maradék jut. Noha az elmúlt időkben láttunk már megannyi jó és rossz alkotást, próbálkozásokból meg számtalan mennyiséget, de azért akad egy-kettő említésre méltó alkotás is a sorozat-krimik tarsolyában. Na, de nem ám az előző század kamerái mögé ültetett ászok, a Columbo vagy Kojakféle bűnügyis parádékról van szó, az "oldschool" nyomozósdi szellemiségét már bőven kimerítették az NCIS és a CSI szériák, hanem amelyek újszerűségükkel tudták/tudják borzolni a kedélyeket. Nos, lássuk a listát. Lucifer Mivel is kezdhetném a sort, ha nem a Neil Gaiman által írt és Len Wiseman által rendezett misztikus-bűnügyi sorozattal, a Luciferrel, mi már 3 szezonon át képes volt bizonyítani ördögien jóságát.
A főszereplő az sam Wilson, amely megkapja a pajzsot és válik az új Amerika kapitány. Álljon össze Bucky Barnes-szal, hogy meghiúsítsa a félelmetes Zemo báró gonosz terveit. A sorozat, rendező Kari Skogland, Stan Lee és Gene Colan "Falcon" című képregényén alapul. Eredetileg 2020 augusztusában jelentették volna meg, de a járvány felborította ezeket az eredeti terveket, és csak 2021-ben látott napvilágot. Megérte a várakozás. őrült Lenyűgöző sorozat "made in Brazil": Insania őrült egy brazil származású thriller-sorozat a terror megérintésével. Paula történetét meséli el, egy igazságügyi orvosszakértőről, akinek élete teljesen megváltozik egy autóbaleset után, amelyben lánya meghal. Nem tud túltenni magát a traumán, ezért egy pszichiátriai kórházba kerül, ahol furcsa dolgok törté a vonzó cselekmény, amelyet a sorozat tartalmához egészítettek ki, ahol sok erőszakot és sok riasztó jelenetet találunk, úgy tűnik, eleve nem illik bele a Disney Plus kínálatába. Így a közönségsiker figyelemreméltó volt, anélkül, hogy nagy erőfeszítéseket tett volna a népszerűsítéséért.
Hál' Istennek. Listánk természetesen szubjektív. Így nagyon kíváncsiak vagyunk, szerintetek mi az, ami hiányzik innen, vagy melyik az a sorozat, amely méltatlanul szerepel ezen a listán. És egyáltalán: melyek a kedvenc krimisorozataitok? Még több erről...
Egy lefelé fordított szem, egy kézmozdulat, minden egyes gesztusunknak nagyon sajátos jelentése van, és Doctor Lightman feladata a Lie To Me-ben pontosan az, hogy ezeket értelmezze és felhasználja a bűnösök felderítésére. kastélyA thriller, amit mindenki szeret, még az is, aki nem szereti a detektívtörténeteket. A Castle egy könnyű procedúra, amely az alkímiára, az állandó romantikus feszültségre és főszereplőinek rokonszenvére épül a Gascontól kezdve. Natahn Fillion képes természetesen szerethetővé és szerethetővé tenni a rejtélyíró Richard Castle karakterét, lelkes nyomozót, aki tudásának köszönhetően képes együttműködni Beckett nyomozóval (Stana Katic). A Castle esetei nem különösebben bonyolultak, lineáris szerkezetűek, és minden epizód szabványos és ismétlődő felépítésű. De ennek a tévésorozatnak az ereje, amely otthon az ABC-n és Olaszországban is nagy sikert aratott, teljes mértékben a főszereplőiben rejlik, akik képesek egy egyszerű eljárást emlékezetessé tenni. The FallGillian Anderson e Jamie Dornan ők a szexi, felkavaró és érdekfeszítő vadászat főszereplői a sorozatgyilkos után.
A sokszor emlegetett hangulat kiváló, a skót akcentussal beszélő szereplők hitelesek, a történetvezetés pedig valóban a múlt század elejét-közepét idézi, miközben itt mégis mindenki okostelefonnal sétafikál. 2. The Killing (2011-2014, amerikai) Magyar cím: Gyilkosság Amikor a kivétel erősíti a szabályt: egy olyan sorozat, ahol az amerikai remake jobb, mint az eredeti (dán) verzió. Négy évad, nagyon erős sztorikkal, nagyon erős epizódokkal (pl. S03E10), rendkívül jó színészekkel, sztorikkal és hangulattal. Az első évadban onnan indulunk, hogy egy nagyon szép gimnazista lány egy hétvégén szőrén-szálán eltűnik. Aztán egy kicsivel később egy tóba lökött autó csomagtartójából kerül elő. De vajon ki ölte meg és miért? Napjaink egyik legerősebb tévés nyomozópárosa kezdi el felgöngyölíteni az ügyet és teszik ez még további három évadon keresztül. A negyedik évad miatt nem lett első a listán, amiben már mindenki mindenkitől búcsúzik, minden szálat elvarrnak a készítők és ennek rovására megy az aktuális eset, ami végig háttérben marad a sorozat lezárásához képest.
A lányért, aki középiskolába jár, de közben nyomoz, és mi meg látjuk, hogy a napos, színes–szagos Neptune városka és annak diákjai magukban hordozzák a bűnt és a traumákat. Volt itt minden: meggyilkolt barátnő, piához menekülő anya, de elsősorban azért lehetett imádni a Veronica Marst, mert a heti negyvenkét perces formátumot a krimisorozatok közül – a Monkkal egyetemben – ő fejlesztette tökélyre. Egy pillanatig sem vált modorossá, és a lendületéből is csak a harmadik, egyben utolsó évadra veszített. De beszéljenek inkább a számok: a sorozat filmverziójára a Kickstarteren több mint 90 ezren kalapozták össze a pénzt, a közel 6 millió dollárt. Mi ez, ha nem a totális (és indokolt) rajongás csúcsa? 9. Monk (2002–2009) Nem akarom hosszasan ajnározni, mert megtettem már, de a Monk mellett azért nem lehet elmenni szó nélkül. A sorozat, amely Tony Shalhoubnak köszönhetően az egyik legjobb figurát adta a tévétörténelemnek, és a sorozat, amely miatt ezrek lettek rend- és tisztaságmániások. Hét éven keresztül elmés bűnügyeket kitalálni, és közben komikus jelenetekkel szórakoztatni persze rettenetesen nehéz feladat, de Monknak ez igen jól ment.
8. Sherlock (2011-, angol) Magyar cím: Sherlock Napjaink egyik nagy kedvence, sokan ezzel azonosítják manapság a detektívtörténetet. Szerintünk sem rossz, de azért még nem kapartuk úgy a falat a következő részért, mint néhány másik, a listán előkelőbb helyen szereplő sorozat esetében. Klasszikus egyszernézős a Sherlock, a régről ismert történetek újrafésülése, a hóbortos detektív és olykor szerencsétlen társának átültetése a 2000-es évekbe. Ennyit tud és nem többet, de azt tényleg jól. Bármely hétköznap este kitűnő szórakozás, de nem fogunk ideggörcsöt kapni, ha közben megszólal a telefonunk és fel kell venni. 7. Secrets and lies (2014, ausztrál) Magyar cím: Titkok és hazugságok Mint minden jó sorozat, ami nem amerikai, ez is kapott egy remake-et az USA-ban. De az ausztrál verziót jobban szeretjük és mégiscsak ez az eredeti. Nem egy tipikus detektívsztori, sőt, a detektív viszonylag keveset bukkan fel. A gyanúsított van a fókuszban, a vele történő eseményeken keresztül haladunk a végkifejlet felé egy kisváros utolsó utcájában, ahol persze mindenkinek vannak - figyelem, meglepetés!
Kell A Férfi Könyv, 2024